SIGMA ELECTRONICS

UHER 502, kicsik között az egyik legnagyobb

<< Vissza

     Ezt a jópofa kis gépet egy öreg zongoraművész barátomtól kaptam. Bécs mellől szállítottam haza, az út nagy részét vonaton megtéve. Ez az utazás egy Revox-szal minden bizonnyal sokkal megerőltetőbb lett volna.
     Hazaérve megpróbáltam üzembe helyezni. Nem számítottam semmi rettenetesre, mivel a készülék jó kezekből származott. Bekapcsoláskor viszont nem történt semmi. Mi lehet a baj? Szemrevételezéssel nem tűnt fel komoly hiba. Minden rendben... vagy mégsem? Meg lehetne tisztogatni a biztosítékot meg a feszültségváltót, eléggé oxidált az érintkezőjük. Már indul is!
     Legfőbb problémám persze az volt, hogy a szalagjaimra annak idején negyedsávos felvételeket készítettem, ez pedig ódivatú félsávos gép. Egyelőre beraktam a relikviák közé, talán majd kezelésbe veszem.

     Nézzük csak, mit is lehet tudni erről a magnóról? A híres müncheni UHER cég készítette 1959 és 62 között. Volt két testvére is, az 500-as és az 501-es. Míg az előbbi csak 9,5-ös sebességgel futott, az utóbbi pedig 4,76-tal, az 502-es két sebességes. Rendkívül kompakt készülék, bár a kis méretének van egy hátránya is: 13-asnál nagyobb orsókat nem lehet rátenni.
     A kezelőszervek elhelyezése roppant logikus, a működtetés magától értetődő.
     Praktikus megoldás az előlapon, hogy a feliratokat egy műanyag fóliára nyomtatták, így a különböző kivitelek, nyelvváltozatok esetében könnyen cserélhetők. A fejtakaró búra két csavar oldása után leemelhető, a szalagpálya tisztítása egyszerűen elvégezhető.
     A bal oldali két kis lyuk a hálózati dugó rögzítésére szolgál, szállítás során nem kóvályog a doboztető alatt.
     Az elektronika természetesen csöves kivitelű.
     Némi hevertetés után egyszer kedvem kerekedett, hogy kipróbáljam a herkentyűt. Találtam egy régi szalagot egy 7,5-ös orsón, egyik oldalán félsávos rádiófelvétel, a másikon általam készített negyedsávos, 4,76-os sebességgel, a szemben lévő csík üres lévén lejátszható volt. Meg is szólalt, bár a kontakthibák miatt nem volt igazán értékelhető.







     Uccu neki, szedjük szét! A fém tetőlap a két tekerőgomb levétele után négy csavarral bontható. A hálózati kábelt a törésgátlóval keresztülvezették rajta, így nem lehet túl messzire rakni. Elénk tárul a belső szerkezet. A mechanika alu öntvény vázon foglal helyet, talán az örökkévalóságnak tervezték. Az alkatrészek elrendezése elsőre zsúfoltnak tűnik, mégis minden hozzáférhető. Az egész váz a hordfül leszerelése után az alsó papundekli tokból egyszerűen kiemelhető, alulról is könnyedén elérhető minden.
     Az egészet - minő meglepő - egyetlen Papst külső forgórészes motor hajtja. Gondosan rábélyegezték az összes adatot, így a gyártás idejét is (1960. május 27.). Ebből egyértelműen megállapítható a magnó kora.

    

     A hajtási rendszer ketté ágazik: a motor tengelyéről vastag szíj forgatja a gyorstekercselő gumigörgőket. A tengelyre szerelt lépcsős tárcsáról pedig egy gumiperemű bolygókerék adja át a nyomatékot a méretes lendkeréknek.
     A sebességváltó roppant egyszerű: a bal oldali, bekapcsolást is végző gomb kihúzásakor a bolygókerék felső pozícióba kerül, így a tengely kisebb átmérőjű részével létesít kapcsolatot (4,76 cm/s).
     Az orsózó tengelycsonkok súlykuplungokra támaszkodnak. Ezek teszik lehetővé az egyenletes szalaghúzást. A bal oldali műanyag tárcsa rögzített, a jobb oldali a lendkerék hornyából szíjhajtást kap. A súrlódó elemek egyszerű filcgyűrűk, beállítási lehetőség nincs, igaz, szükség sem igen van rá. A szalag egyenletesen fekszik fel a fejekre, a nyomófilc felesleges.



     A tüskék fém öntvények, fékezésüket egy-egy kis karocska végzi. A számláló három jegyű, bordázott élgomb szolgál a nullázásra. Úgy látszik, ez abban az időben általánosan elfogadott volt, ilyent találunk a korabeli magyar készülékeken is (Mambó, Calypso, stb).

     A hangszóró kivitelén is láthatjuk, mennyire takarékoskodtak a hellyel, ez bizony egy belső mágneses konstrukció. Méretét és felépítését szemlélve nem igazán hittem a fülemnek, milyen remekül szól!

     Vessünk egy pillantást az elektronikára. A kihajtható nyomtatott áramköri lapot a gép jobb oldalán helyezték el. Kompakt egység, majdnem minden részegységet tartalmaz: a potmétert, csöveket és a felvétel-kapcsolót is. Az apró Woelke-kombináltfej - illetve felvételkor a hangforrás - jelét egy EF 86-os fogadja. Természetesen mikrofónia-mentes a felfüggesztése, hogy a mechanika rezonanciáit ne vigye be a hangláncba. Ezután következik a hangerő - felvételi szint szabályzó potméter. Majd az ECC 83-mal kivitelezett kétfokozatú korrekciós erősítő, ez lejátszáskor meghajtja az EL 95-tel felépített végfokot, illetve felvételkor a fejet. Ilyenkor a végfok oszcillátorként üzemel. A kivezérlésjelző EM 84, csak felvételkor működik, lejátszáskor a katódjával sorba kapcsolódik egy ellenállás, amely lezárja, így gyönyörűen világít, de nem jelez semmit.
     Az EL 95-öst minden bizonnyal azért választották, mivel ez az, ami befért a panel és a tető közé. Egy EL 84-esnek esélye sem lenne!



     Érdekes, hogy a potméter tengelyének kihúzásával lehet a bemeneti forrást kiválasztani: kihúzva mikrofon, betolva rádió, vagy nagyszintű jel (régi kristályos hangszedő). Ugyanakkor a panelon látszik egy fokozatkapcsoló helye, úgy tűnik, univerzális felhasználásra tervezték.
     A felvétel kapcsoló érintkezőit a fóliából alakították ki, valami grafitszerű anyaggal le is van kenve, hogy jobb legyen a kontaktus. Azért így 50 év elteltével ez sem tökéletes.
     A panel egyébként a potméter tengely és még pár csavar oldása után egyszerűen kihajtható, minden alkatrész könnyen hozzáférhető.
     A panelen kívül csak a kivezérlésjelzőt, az előmágnesezést állító nagy kék trimmerkondit (legjobb helyen, a fejek mögött), a kimenőtrafót, a sebességváltó korrekciós kapcsolóját (egyszerű érintkező, egy kondit iktat be) és a némító kontaktust szerelték fel.
     Hátra van még a tápegység. A trafót a motor felett helyezték el, erről kap feszültséget minden részegység. Szelén egyenirányító állítja elő az anódfeszt. A szűrést egy kettős elkó végzi. A másik fémházas kondi (a hangszóró mellett beszorítva) a motor segédfázisát adja.
     Az egész herkentyűben egyébként nincs semmi extra, így, ahogy van, egyszerűen nagyszerű.







     A masinának a kontakthibákon kívül csak néhány apró baja volt. A tisztítást is csak részlegesen végeztem el, az 50 évnyi kosz nem volt igazán feltűnő. Apró darabokra szedni viszont nem akartam, ezért csak a feltétlenül szükséges elemeket bontottam meg. A gyorstekercselés kicsit bizonytalan volt, a hajtószíj megérett a cserére. Szerencsére az archívumban fellelhető, annak idején jelentős számban felhalmozott Tesla B700-as főhajtószíj tökéletesen megfelelt. A szíjcsere semmi problémát nem jelentett, mint már említettem, minden alaktrész remekül hozzáférhető.
     A többi gumialkatrész állapota kielégítő. Talán a jobb oldali tüske meghajtója laza egy kicsit, viszont teszi a dolgát gond nélkül. A gumiperemű közlőkerekeket kicsit felpolíroztam, a súlykuplungokat lemostam denaturált szesszel. A szalagpálya természetesen megkapta az illő alapos tisztítást, a kopások itt sem veszélyesek.
     A futóművön rögtön szembe tűnik a szokatlanul vastag gumigörgő. Símán elhúzna egy fél collos szalagot is. Látszik, hogy a tervezők nem takarékoskodtak a lényeges dolgokkal.

    

     Az elektronikában nem volt hiba, csak a felvétel-kapcsolót kellett szétszednem és megtisztítanom. A grafitbevonat sajnos már nem segített az érintkezésben. Ezen felül csak a két külső kontaktust políroztam fel.
     A bal oldali tekerőgombot egy átmenő csavarral rögzítették a tengelyéhez, így teljesen ép maradt. Nem úgy a jobb oldali, mivel itt a rögzítő csavar feszíti a gomb belső hüvelyét, rendesen szét is repedt. Uverapiddal sikerült új életre kelteni. Ezen kívül csak az elpusztult gumilábakat pótoltam.
     Összeraktam a gépet, feltettem a régi kis szalagot. Ennek is a 4,76-os sebességű negyedsávos oldalát. Nem akartam hinni a fülemnek, annyira remekül szólt! Elhatároztam, hogy készítek egy szalagot, direkt ehhez a magnóhoz. Volt egy kb. 200 m-es darab a BASF stúdiószalagból, ezt tekertem rá egy üres 13-as orsóra. Az egyik oldalra korabeli instrumentális zene került (Shadows, Spotnicks, Tornados és társaik), a másikon világslágerek (Elvis Presley, Tom Jones, Johnny Cash, stb.), amit CD-ről át lehetett tekerni. Valódi 60-as évek beli hangulat!
     Ami még feltűnő ezen a kis masinán, hogy a gyorstekercselés rendkívül síma és zajtalan. Ez egy igazi remekmű!


Lap tetejére

<< Vissza

Kezdőlapra