SIGMA ELECTRONICS
UHER 502, kicsik között az egyik legnagyobb
Ezt a jópofa kis gépet egy öreg zongoraművész barátomtól kaptam.
Bécs mellől szállítottam haza, az út nagy részét vonaton megtéve. Ez az utazás egy Revox-szal minden bizonnyal sokkal megerőltetőbb
lett volna. |
Nézzük csak, mit is lehet tudni erről a magnóról? A híres müncheni UHER cég készítette 1959 és 62
között. Volt két testvére is, az 500-as és az 501-es. Míg az előbbi csak 9,5-ös sebességgel futott, az utóbbi pedig 4,76-tal, az 502-es két sebességes.
Rendkívül kompakt készülék, bár a kis méretének van egy hátránya is: 13-asnál nagyobb orsókat nem lehet rátenni.
A kezelőszervek elhelyezése roppant logikus, a működtetés magától értetődő.
Praktikus megoldás az előlapon, hogy a feliratokat egy műanyag fóliára nyomtatták, így a különböző kivitelek, nyelvváltozatok
esetében könnyen cserélhetők. A fejtakaró búra két csavar oldása után leemelhető, a szalagpálya tisztítása egyszerűen elvégezhető.
A bal oldali két kis lyuk a hálózati dugó rögzítésére szolgál, szállítás során nem
kóvályog a doboztető alatt.
Az elektronika természetesen csöves kivitelű.
Némi hevertetés után egyszer kedvem kerekedett, hogy kipróbáljam a herkentyűt. Találtam egy régi szalagot egy 7,5-ös orsón,
egyik oldalán félsávos rádiófelvétel, a másikon általam készített negyedsávos, 4,76-os sebességgel, a szemben lévő csík
üres lévén lejátszható volt. Meg is szólalt, bár a kontakthibák miatt nem volt igazán értékelhető.
Uccu neki, szedjük szét! A fém tetőlap a két tekerőgomb levétele után négy csavarral bontható.
A hálózati kábelt a törésgátlóval keresztülvezették rajta, így nem lehet túl messzire rakni. Elénk tárul a
belső szerkezet. A mechanika alu öntvény vázon foglal helyet, talán az örökkévalóságnak tervezték. Az alkatrészek
elrendezése elsőre zsúfoltnak tűnik, mégis minden hozzáférhető. Az egész váz a hordfül leszerelése után az alsó
papundekli tokból egyszerűen kiemelhető, alulról is könnyedén elérhető minden.
A hajtási rendszer ketté ágazik: a motor tengelyéről vastag szíj forgatja a gyorstekercselő gumigörgőket.
A tengelyre szerelt lépcsős tárcsáról pedig egy gumiperemű bolygókerék adja át a nyomatékot a méretes lendkeréknek. A tüskék fém öntvények, fékezésüket egy-egy kis karocska végzi. A számláló három jegyű, bordázott élgomb szolgál a nullázásra. Úgy látszik, ez abban az időben általánosan elfogadott volt, ilyent találunk a korabeli magyar készülékeken is (Mambó, Calypso, stb). |
A hangszóró kivitelén is láthatjuk, mennyire takarékoskodtak a hellyel, ez bizony egy belső mágneses konstrukció. Méretét és felépítését szemlélve nem igazán hittem a fülemnek, milyen remekül szól!
Vessünk egy pillantást az elektronikára. A kihajtható nyomtatott áramköri lapot a gép jobb oldalán
helyezték el. Kompakt egység, majdnem minden részegységet tartalmaz: a potmétert, csöveket és a felvétel-kapcsolót is. Az apró
Woelke-kombináltfej - illetve felvételkor a hangforrás - jelét egy EF 86-os fogadja. Természetesen mikrofónia-mentes a felfüggesztése,
hogy a mechanika rezonanciáit ne vigye be a hangláncba. Ezután következik a hangerő - felvételi szint szabályzó potméter. Majd az
ECC 83-mal kivitelezett kétfokozatú korrekciós erősítő, ez lejátszáskor meghajtja az EL 95-tel felépített végfokot,
illetve felvételkor a fejet. Ilyenkor a végfok oszcillátorként üzemel. A kivezérlésjelző EM 84, csak felvételkor működik,
lejátszáskor a katódjával sorba kapcsolódik egy ellenállás, amely lezárja, így gyönyörűen világít, de
nem jelez semmit. Érdekes, hogy a potméter tengelyének kihúzásával lehet a bemeneti forrást kiválasztani:
kihúzva mikrofon, betolva rádió, vagy nagyszintű jel (régi kristályos hangszedő). Ugyanakkor a panelon látszik egy fokozatkapcsoló helye, úgy
tűnik, univerzális felhasználásra tervezték. |
A masinának a kontakthibákon kívül csak néhány apró baja volt. A tisztítást is csak részlegesen végeztem
el, az 50 évnyi kosz nem volt igazán feltűnő. Apró darabokra szedni viszont nem akartam, ezért csak a feltétlenül szükséges elemeket bontottam meg. A gyorstekercselés kicsit
bizonytalan volt, a hajtószíj megérett a cserére. Szerencsére az archívumban fellelhető, annak idején jelentős számban felhalmozott Tesla B700-as főhajtószíj
tökéletesen megfelelt. A szíjcsere semmi problémát nem jelentett, mint már említettem, minden alaktrész remekül hozzáférhető.
A többi gumialkatrész állapota kielégítő. Talán a jobb oldali tüske meghajtója laza egy kicsit, viszont teszi a dolgát gond nélkül.
A gumiperemű közlőkerekeket kicsit felpolíroztam, a súlykuplungokat lemostam denaturált szesszel. A szalagpálya természetesen megkapta az illő alapos tisztítást,
a kopások itt sem veszélyesek.
A futóművön rögtön szembe tűnik a szokatlanul vastag gumigörgő. Símán elhúzna egy fél collos szalagot is. Látszik, hogy a tervezők
nem takarékoskodtak a lényeges dolgokkal.
Az elektronikában nem volt hiba, csak a felvétel-kapcsolót kellett szétszednem és megtisztítanom. A grafitbevonat sajnos már nem segített
az érintkezésben. Ezen felül csak a két külső kontaktust políroztam fel.
A bal oldali tekerőgombot egy átmenő csavarral rögzítették a tengelyéhez, így teljesen ép maradt. Nem úgy a jobb oldali, mivel itt a rögzítő
csavar feszíti a gomb belső hüvelyét, rendesen szét is repedt. Uverapiddal sikerült új életre kelteni. Ezen kívül csak az elpusztult gumilábakat pótoltam.
Összeraktam a gépet, feltettem a régi kis szalagot. Ennek is a 4,76-os sebességű negyedsávos oldalát. Nem akartam hinni a fülemnek, annyira remekül
szólt! Elhatároztam, hogy készítek egy szalagot, direkt ehhez a magnóhoz. Volt egy kb. 200 m-es darab a BASF stúdiószalagból, ezt tekertem rá egy üres
13-as orsóra. Az egyik oldalra korabeli instrumentális zene került (Shadows, Spotnicks, Tornados és társaik), a másikon világslágerek (Elvis Presley, Tom Jones, Johnny Cash, stb.),
amit CD-ről át lehetett tekerni. Valódi 60-as évek beli hangulat!
Ami még feltűnő ezen a kis masinán, hogy a gyorstekercselés rendkívül síma és zajtalan. Ez egy igazi remekmű!