Balatoni nyaralásainkkor, rossz idő esetén nem nagyon lehet mit tenni, a kis ház négy fala közé vagyunk zárva. Egyik ilyen alkalommal került elő valamikori kedvenc kisvasutam.
     Felnyitván a kissé viharvert kartondobozt, mindjárt feltűnik a kontraszt: a dobozfedélen száguldó 424-es helyett hamisítatlan mellékvonali hangulattal szembesülünk. Az öreg gőzös egy valódi 275-ös „Nyalóka”. Az eredetijét annak idején a Ganz motorkocsik szolgálatképtelensége esetén fogták be a kéttengelyes vagonok elé. A modellek a technikai színvonal ellenére elég jól sikerültek. Az idő vasfoga azért meghagyta a nyomát rajtuk.
     A pálya papundekli "talpfákra" szerelt, lemezből hajtogatott sínekből áll, a "vezérlőpult" meglehetősen spártai kivitelű. Valamikor - ha jól emlékszem - laposelemekről működött. A funkciók: Start - Stop, Előre - Hátra, Lassú - Gyors (ez utóbbi egy termetes huzalellenállást iktat be az áramkörbe). Van még egy mechanikus kapcsolókar, ezzel lehet a szerelvényt szétkapcsolni.
     A mozdony szerkezete is roppant egyszerű. Egy függőleges tengelyű kommutátoros motor csigahajtással tekeri meg a hátsó tengelyt. Az első tengely persze szabadonfutó, így a hajtás különbözik az eredeti mozdonyétól (1B1), de a célnak megfelel.
     A jobb tapadás érdekében egy ólomsúlyt helyeztek el a műanyag burkolat alatt. A fémabroncsos műanyag kerekek megoldják a delej bevezetését is.
     A kocsik szerkezete sincs elbonyolítva, a kihegyezett végű tengelyek a vaslemezből hajlított alváz beütött tengelytartóiba csatlakoznak. A kerekek műanyagból készültek, így nem okoznak rövidzárt.
     Említést érdemel még a kapcsolószerkezet. Ezzel sincs nagy fejtörés, bár kissé viharvert már, néhány elem hiányzik is, ennek ellenére úgy-ahogy teszi a dolgát. Igaz, ha jól emlékszem, új korában is voltak problémák (néha szétakadtak a kocsik).
     Az üzembehelyezéshez sem kellett túl nagy beavatkozás. A sínek egymásba dugható végeit fogóval kissé összenyomkodtam, hogy jobban érintkezzenek. Ezután polírpapírral letisztítottam az egészet. Táplálás céljából egy változtatható feszültségű dugasztápot kötöttem be. A mozdony rögtön indult is, igaz, hogy csak hátrafelé, mivel a csigahajtás kicsit kikopott, így előremenetnél megakadt. Ezt a hibát egy szétszedés során orvosoltam, most már megy előre-hátra a szerelvény.
     Csemetéim egy emberként vetették rá magukat a játékra, néha direkt várják a rossz időt, hogy vonatozhassunk egyet.
     Hiába, megvan a varázsa egy ilyen viharvert, őskövület játéknak is.