Ezt a rádiót ajándékba kaptam. Nagyon örültem neki, mivel annak idején nagyapám Terta vevőjét - későbbi bánatomra - egy ismerősnek odaadtuk.
     Maga a készülék a Magyar Philips Művek talán utolsó, államosítás előtti sorozatának egyik darabja volt. Három hasonló típust hoztak ki, a kétgombos verzió volt a „Pajtás”, a négygombos pedig a „Mestermű”.
     A doboz abban az időben rendkívül újszerűnek számított, a két bakelit présidom között vannak csak fa elemek, a hátoldalon vas tartók merevítik a szerkezetet. Ezek gondoskodnak a hátlap rögzítéséről is.

     A belső felépítés a kornak megfelelő 21-es színüveg csöves, bár tartalmaz két régebbi körmös csövet is, egyik az AZ 1-es egyenirányító, ez a jól bevált Philips-tápegység része. A másik a hangolásjelző EM 4-es, köztudomású, hogy a színüveg sorozatban nem volt ennek megfelelője, így még az 50-es évek közepéig, a novál EM 80 megjelenéséig az előbbi általánosan használatban volt.

     A hátlap levétele után azonnal szembeötlik a dobozhoz képest kis méretű sasszi. Ez kompakt egységet képez. Egy-két apróság is feltűnhet; a kék hálózati kábel biztos nem eredeti, bár a végére szép régi villásdugót szereltek, ezért meghagytam. Átalakítás nyoma a banánhüvelyes magnó-kimenet, de nekem gyanús még a panel alatti szűrőelkók beépítése is.
     A kapcsolás teljesen szokványos. Az antennakörökről a jel az első ECH 21-es heptódájának vezérlőrácsára jut. A trióda természetesen az oszcillátor. Az első KF-trafó után következik a második ECH 21-es heptódája, itt pentóda-kapcsolásban, mint KF-erősítő. A demodulációt és az AVC-kör meghajtását az EBL 21-es végcsőben lévő két dióda végzi. Ide csatlakozik az EM 4-es varázsszem is. A hangfrekvenciás jel egy prespán-nyelvű kapcsolón (lemezjátszó-bemenet) át kerül a hangerőszabályzó potméterre (bal szélső gomb), majd a második ECH 21-es triódájára. Ez hajtja meg az EBL 21-es végpentódát. A kimenőtrafó szekundere a szokásosnál bonyolultabb, mivel innen többféle visszacsatolást is alkalmaztak, elsősorban a hangszínszabályzás miatt. Egyébiránt a hangszín poti (középső gomb) tengelye végzi a hálózat kapcsolását is. A nagyméretű, belülről porvédő szövettel ellátott hangszóró igen kiváló hangminőséget nyújt.
     A tápegység kialakítása is rendkívül célratörő. A trafó vaskeresztmetszete nincs túlméretezve, a tekercselés oldallapok nélküli csévetestre történt. A pajzslemez felső nyúlványára szerelték az AZ 1-es cső kosaras foglalatát. Régi jól bevált konstrukció, nyilván nem akartak változtatni rajta egy esetleges AZ 21-es miatt. A szűrést vélhetőleg 2×50 mikrós elkó végezte, erre utal a forgó mellett látható kivágás. Ma a panel alatt rögzített 2 db kondi látja el ezt a feladatot. Az előfeszültségeket 2 db soros ellenállás állítja elő.
     Az egész készülékben nem található semmilyen különösebb trükk. Érdekesség viszont a csatornaváltás megoldása. Az összes hangolóelem a panel alatt merőlegesen rögzített bakelit lapon kapott helyet. Ennek másik oldalán van egy egyszerű kivitelű forgókapcsoló. Ez egyébiránt a gyenge pont, a kontaktbiztosság nem tökéletes. A hangológomb (jobb szélső) kihúzva elfordítja, így lehet rövidhullámra váltani. A sávok behangolása a tekercsek viasszal rögzített vasmagján kívül a szokásos egyszerű és olcsó huzaltrimmerekkel lehetséges.
     A skálameghajtás is egyszerű kivitelű, viszont az élvilágítós skálaüveg rendkívül tetszetősre sikeredett.

___A készülék kapcsolási rajza megtalálható Kádár Géza: „Rádiókészülékek kapcsolásai” I. kötetében a 114. oldalon.