SIGMA ELECTRONICS

Standard „Hármas szuper”, 1941.

<< Vissza

___A történet a 90-es évek végén kezdődött. Egy vidéki plébánia padlásán járva botlottam a termetes szürke tömegbe. Jobban szemügyre véve megállapíthattam, hogy boldogabb napjaiban ez egy rádiókészülék lehetett. A típusát, évjáratát azonosítani nem tudtam, annyira belepte a sok évtizedes por. A helyszíni letakarítása sem járt sikerrel. Elkértem tehát a plébános úrtól és behajítottam a kocsim csomagtartójába.

___Az otthoni szemrevételezés során tűnt fel, hogy meglehetősen régi darab, még kosaras csövekkel épült. Alapos szétszerelés és tisztogatás után előkerültek a készülék szépségei, de hiányosságai is. Sajnos fénykép akkor még nem készült.

___A doboz annyira mostoha állapotban volt, hogy az eredeti lakkozás rögtön szétporlott. Az oldalsó elemeken némi szúrágás is felfedezhető volt, a legszembetűnőbb mégis a saroklécek és a varázsszem-ablak hiánya. Darabokban volt meg a frontlap alsó részének furnérozása is.

___A belső szerkezetet tekintve aránylag jó állapotúnak tűnt. Nem hiányzott a hátlap sem, sőt az eredeti szervizlap is megvolt a tartójában. Előttem állt tehát a feladat: ezt a készüléket restaurálni kell!





___Először a dobozt tettem rendbe. Teljesen lecsiszoltam, a szúrágásokat Basileummal beinjektáltam. A hiányzó sarokelemet diófából faragtam ki. A varázsszem ablakát egy ismerős esztergályos készítette el. Az alsó furnérozást pótoltam, bár ezt ma már nem így csinálnám. Az eredeti szálirány természetesen függőleges volt, ezt akkor leegyszerűsítettem. Szent ígéretet teszek rá, hogy egyszer rendesen pótolom ezt a részt is. Az egész dobozt lelakkoztam, így visszanyerte eredeti fényét.

___Problémás volt a hangszóróselyem. Ezzel nem tudtam mást tenni, mint alaposan kitisztítottam. Végül is nem kell olyannak lennie, mint egy újnak.

___Következett a belső szerkezet. A tisztítás után azonnal feltűnt a hibátlan skála szépsége. A szerkezetet elektromosan átvizsgáltam, mindjárt kiderült, hogy miért vonták ki a rádiót a forgalomból. A kimenőtrafó primerje sajnos szakadt volt. Egyéb alkatrészei rendben voltak, csak a kiégett skálaizzókat és néhány gyanús kondenzátort cseréltem. Ezek rendszerint papírtokos kivitelben készültek, meghagyva a tokot, abba egy modernebb típust rejtettem el.

___A kimenőtrafót ideiglenesen pótoltam egy modernebb példánnyal, a darabjait eltettem, tervezem a későbbi újratekercselését. Következhetett az első bekapcsolás. A csövek felfűtöttek, megjött az anódfesz is. Úgy tűnt, hogy minden rendben van, az összes cső is üzemképes, csak a varázsszem ernyője volt nagyon halvány. Csatlakoztattam az antennavezetéket, meg is szólalt. Érezni lehetett rajta, hogy a csövek némelyike kicsit gyenge, de hát egy ilyen öreg készüléknél nem az a lényeg, hogy úgy szóljon, mint egy új.

___Nézzük meg kicsit a szerkezetét. Rögtön szembeötlik a tekintélyes méretű hármas forgó. Ez persze nem jelenti azt, hogy szelektív előerősítője lenne, mindössze a modulátor tekercsek mindkét oldala hangolt. Erre szükség is lehet, mivel a 127 kHz-es KF különösen rövidhullámon okozhat problémákat. A bemenet szokványos trióda-heptódás keverő fokozat (ECH 3). A csövet termetes árnyékoló búra alá rejtették. Az első KF-trafó után jön az EF 9-es pentódás erősítő, majd a második KF után közvetlenül a demodulátorról meghajtott végcső (EBL 1). A demodulátor a késleltetett AVC feszültségét is előállítja. Ez adja az EM 4-es varázsszem vezérlését is. A végcső rácskörében van a hangerőszabályzó potméter, a vele párhuzamosan kapcsolt bakelitforgó végzi a hangszínszabályzást.

___A hullámsávokat az oldalt kivezetett háromtárcsás Jaxley kapcsolja. A harmadik tárcsával oldották meg a lemezjátszó csatlakozását. Itt van egy kis trükk, mivel a kristályhangszedő nem tudja kihajtani a végcsövet. A jel az EF 9 rácsára kerül, ez trióda kapcsolásban erősít, a kimenete a segédrács.

___A hálózati kapcsolót a hangerő potméter működteti. Itt van még egy cseles kapcsoló, ha le akarjuk venni a hátlapot, ki kell csavarni egy bakelitfejű csavart, ez megszakítja a primerkört. Ezzel sorban van a lamellás biztosító is. A táplálást méretes trafó végzi, az egyenirányító EZ 2/3-as cső. A negatív ággal sorban van a nagyméretű hangszóró gerjesztő tekercse. Az előfeszültségeket a végcső katódkomplexuma állítja be.

___A nagy, színes skálán jól követhető a hullámsávok kiosztása. Az adóállomások pozíciója csak méterben van feltüntetve. Ugyanakkor középhullámon rengeteg adót találhatunk.




___A rendesen meghullámosodott hátlap feliratai eléggé kopottak. Mindjárt feltűnhet, hogy a bal oldali antennakapcsoló hiányzik. Az első banánhüvelypár az antenna, illetve föld csatlakozója. A második a lemezjátszó bemenete, halványan kivehető a „P.U.” jelzés. A harmadik a póthangszóró kimenete („LSP”), ez a kimenőtrafó primerjével párhuzamosan kapcsolódik. Ezután jön az ominózus bakelitcsavar, a hálózati kábel, és a legérdekesebb, a négy fémfül. Itt megvolt az eredeti szervizlap, amelynek mindkét oldalát alább mutatom be. Figyelmesen elolvasván képet kaphatunk a korabeli viszonyokról.





___A készülék kapcsolási rajza megtalálható Kádár Géza: „Rádiókészülékek kapcsolásai” első kötetében a 42. oldalon.


Lap tetejére

<< Vissza

Kezdőlapra